Bepillantás Szenna világába és történetébe

Ez a kedves falu Dél-nyugat Magyarország térségében terül el Somogy megyében. A Zselicség közigazgatási, idegenforgalmi és kulturális szempontjából is kiemelkedő a jelentőssége. Kaposvártól 8 km-re, délnyugat irányban fekszik. A megyeszékhellyel és a környező településekkel közút köti össze. Ez a falu festőien szép völgyben terül el a Deregélyi-patak mentén, és az erdők ölelésében. A lakott területet nyugatról a Deák-hegy, a Cseberki-domb, a Nyúl-hegy, keletről pedig a Buksai-domb, a Lázi-hegy a Csendes-sűrű, és a Kincses-mező övezik. A község határának döntő része a Zselici Tájvédelmi Körzetbe tartozik, melynek területe 70%-ban erdősült. Gazdag növény-és állatvilággal büszkélkedhetik. Őshonos itt az ezüst hárs, a bükk, a gyertyán, a kocsánytalan tölgy, a cser, az éger és a kőris. Sok gyógynövény és védett virág él ezen a területen. Vadak közül az őz, a szarvas, a vaddisznó, valamint a fácán a leggyakoribb.

Sok évszázada már, hogy a szennaiak elődei letelepedtek a Deregélyi-patak völgyében. A község nevét először 1252-ben a szentbenedeki monostor alapításáról szóló okiratban találhatjuk meg. A régészek szerint ezen a helyen a 11-12. században királyi udvarház állt, így a település akár ezeréves múlttal büszkélkedhet. Lakóinak egy része valószínűleg a királyi kanászok leszármazottja, és azoké a szlávoké, akiket a pannonhalmi apátság költöztetett ide a 13. században. Szenna nevét 1443-ban még Zana, 1443-ban Zenna formában jegyezték. Ekkor a kaposvári várhoz tartozott. 1500-ban Corvin János, Mátyás király törvénytelen fia kapta II. Ulászlótól. Később több földbirtokos tulajdonába került, mint például a Méreyek, Koroknayak. 1715-től a II. világháború végéig az Eszterházy családé volt a környező erdővel és szántófölddel. Az akkori összeírás szerint 18 háztartás szerepelt.

A falut elzártsága miatt elkerülték a történelem nagy viharai. A községben főleg állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak. A sok domb miatt a területen a szőlő-és gyümölcstermesztés volt a jellemző, emellett igyekeztek gabonából is önellátóak lenni. A környező erdők makkja kiváló volt a sertéstenyésztésre. A 19. században, amikor elterjedt az istállózó állattartás, a szarvasmarha tenyésztésre tolódott a hangsúly. A nagyobb arányú erdőirtás a 18. század elején indult meg, mert megnövekedett a lakosság száma, 1890-ben megközelítette az 1200 főt. Mivel még így is kevés volt a művelhető föld, a családok arra törekedtek, hogy lehetőleg csak egy gyermekük szülessen, kialakult az "egykézés". A földek egyesítése érdekében lehetőleg falun belül házasodtak, nem nagyon keveredtek más népekkel. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent a lélekszám, 1980 óta viszont újra nőtt, jelenleg 753 főt számolhatunk.

"A néphagyományok Szennán elevenen éltek." A Zselicben ez a település őrizte meg legtovább népi viseletét, az I. világháborúig mindenki ezt hordta. A ruhák legfőbb alapanyaga a házivászon volt, melyet maguk szőttek. A hagyományos paraszti szövés szempontjából Szenna volt az egyik legjelentősebb település. Így készült a férfiaknak az ing és a redős bőgatya, a nőknek pedig a ráncba szedett pendely, az alsószoknya és a fehérnemű. A szennaiak gyönyörű, díszes népviseletben jártak. A nők ezervirágú, színes bőszoknyát, fehér, gombos harisnyát, pompás pruszlit hordtak, a fejükön drótra épített nefelejcses, búzakalászos, aranyozott kontyot viseltek. A férfiak a bőgatyához paszpalléros inget, kidíszített pruszlit, fekete kalapot és csizmát hordtak. A környező erdők fáiból a használati tárgyaikat maguk faragták, sőt még eladásra is kerültek a remekművekből. A korosabb emberek tudták még a szennai ugróst, a karikást és a verbunkot. A pávadalt és sok más helyi népdalt egyik-másik asszony még énekelgette. Az építkezésnél a talpas ház volt a jellemző. A földet jól ledöngölték, ráhelyezték a talpgerendákat, erre erősítették függőleges, majd erre pedig a tetőt tartó koszorúgerendákat. A falakat sárból tapasztották. Ha elkészült, a talpain keresztül el is tudták vontatni másik helyre. Így készült Zóka Peti Lidi néni háza is.

Csodálatos látványt nyújt a falu központjában a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, az 1982-ben Európa-Nostra díjjal elismert Falumúzeum. Érdekessége,  hogy Somogy-megye legszebb emlékeit gyűjtötte egy csokorba, a talpas-favázas lakóházakat, a hozzátartozó gazdasági építményekkel, hagyományőrző berendezési tárgyakkal. A Skanzen létrehozásának gondolata az 1960-as évtized végén az 1970-es évek elején fogalmazódott meg. Először, 1975-76-ban a rinyakovácsi, másodikként a kisbajomi, utána a csökölyi, majd a nagykorpádi, végül, a somogyszobi parasztházat szállították ide, a több mint 1,5 hektáros területre. A múzeum közepén tornyosul az egyszerű formájú, karcsú, 1785-ben épült református templom, Somogyország egyik legszebb műemléke. Festett kazettás mennyezetű, népi barokk stílusban készült, a berendezését Nagyváthy János asztalosmester készítette. A festett karzatok, a padok mellvédei, a mennyezeti kazetták a reneszánsz óta fennmaradt szépmíves mesterség csodás, főként tulipános motívumait őrzik. Az 1920-as években a templom tornyát és tetejét felújították, majd 1968-tól került sor újabb restaurálásokra.  A Műemlék Országos Bizottsága 1948-ban fogadta el a festett kazettás mennyezet restaurálási tervét, melyet Z.Soós István festőművész gyönyörűen meg is valósított. A Skanzen területén áll a falu másik műemlék jellegű építménye, az egykori református lelkészlak. Valamikor a 19. század elején készült ez a barokk stílusú ház. 2000-ben a Falumúzeum délnyugati részén épült az a hatalmas gépszín, ahol az aratáshoz használt mezőgazdasági gépek kiállítása tekinthető meg. A Gyűjtemény területén több pince, présház és egy református temető is megtalálható, melynek fejfái hiteles másolat alapján készültek. A Skanzen az a hely, ahol nemcsak a hagyományőrző épületeket csodálhatjuk meg, hanem bepillantást nyerhetünk a korabeli falusi élet hétköznapjaiba, népi-kulturális rendezvények idején pedig magunk is átélhetjük a múlt varázsát.

Nagy büszkeségünk a szennai iskola. A magyar Országos Levéltárban őrzik azt a középkori összeírást, mely szerint 1542-ben már volt tanító a községben. Az 1770-es években készített felmérések 1763-at jelölték meg a szennai református iskola alapításának. Ekkor már magyar nyelven tanította az írást és olvasást Aradi Mihály 15-20 gyermeknek. A török uralom után a tanítók a falu első jegyzői lettek, akiknek nótáriusi munkáját a politikai közösséggel csaknem azonos egyházi közösség végezte. Így a jegyzői és a tanítói feladatkör még nem ütközött egymással, hisz a falusi gyermekek csak addig jártak iskolába, míg a mezei munkák meg nem kezdődtek. 1948-ban az iskola államosítását követően a tanulók létszáma 110-120-ról lecsökkent 57 főre. Az 1-4 osztályosokat Mike Imre, az 5-6 osztályosokat Fekete László tanította. Az 1970-es években Szabó Edit, mint iskolavezető szakköröket, tánccsoportot, tanulmányi kirándulást szervezett a diákoknak. Három évtizedes kiemelkedő kulturális tevékenysége és nevelő-oktató munkássága híressé tette az intézményt. Neki köszönhetjük, hogy 1987-ben 8 évfolyamos osztály kezdhette meg tanulmányait.  1987-1990 között készült el az új iskola épülete, mely 2001-ben részleges felújításra, bővítésre került, a régi iskola tetőcseréje 2009-ben valósult meg. Az intézmény 1996-ban vette fel a Fekete László nevet. Mára a tanulók száma 180 főre emelkedett. A diákokat az intézményen belül Művészeti iskola tanítja néptáncra és zenére. Örülünk, hogy ilyen sokoldalú, egyedi oktatási rendszerünk van, mely sok városi és környékbeli gyermeket mágnesként vonz kis falunkba.

A művelődés szempontjából fontos a Kultúrház léte településünkön. Szenna lakói már az 50-es években szerettek volna ilyen létesítményt, de ez a vágyuk csak 1968-ban teljesült. Ekkor ifjúsági klub, valamint könyvtár működött ezen a helyen, később az utóbbi az iskola épületébe költözött, 2009-ben új könyvekkel, számítógéppel és bútorokkal bővült. A Művelődési Házban a vizesblokk és a zongoraterem felújítása 2013-ban kezdődött az "Ifjúsági Pont" szervezésében. Jelenleg ők rendeznek itt kulturális-ifjúsági programokat. Ebben az évben a tetőt is sikerült újra cserélni, a Szenna Közös Önkormányzata által elnyert pályázat segítségével. A Művelődési Ház előtt a gyönyörűen kifaragott Székelykapu csalogatja az idelátogatókat. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert erdélyi testvértelepülésünktől, Felsőboldogfalvától kaptuk ajándékba, 1997-ben. A Kultúrház mögött emelkedik a 2006-ban átadott Sportcsarnok, ahol lehetőség nyílik a testmozgásra kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
2013-ban avatták fel a füves focipályát is, ahol még többet sportolhatnak a helyi lakók, és az idelátogatók. Mellette került kialakításra a piac, vagyis a Tulipános Pavilonsor, ahol a szennai és környékbeli gazdák a saját termékeiket árulhatják. A falu elején található az egyszerű mégis szép katolikus kápolnánk, melynek tornyát közadakozásból és egyházi támogatásból sikerült felújítani 2007-ben. Mellette épült óvodánk, ami 3-6 éves korú gyermekek nevelését teszi lehetővé. 2013-ban 2 csoport működött, 54 fős létszámmal.

2010-ben épült, és Szenna központjában látható a csodás Tulipános Park, ahol a játszótér, pihenőhely, ivókút és emlékmű harmóniában van a természettel. E helyen a  térkő burkolatot úgy rakták le, hogy ezáltal tulipán motívumok rajzolódnak ki, ami a Falumúzeumban található templom fakazettáinak leggyakoribb mintáját idézi. Ennél viszont többről van szó. Ha jobban megnézzük, látjuk, hogy nemcsak virágokat ábrázol, hanem azokat a tulipánrajzolatokat, ami annak az életfának a részlete, ami az ősmagyar hagyomány alapmotívuma. Balról jobbra haladva a kreatív játszótér és pihenőhely után egy ivókút következik. Középen áll az az emlékmű, ami az I. és II. világháborús hősök emlékére készült, kör alakú kis dombon, mögötte az íves Milleneumi Emlékfal. Ennek érdekessége, hogy az ezredfordulón a településen lakók nevét vésték fel a márványtábláira. Továbbhaladva látható a kerecsensólyom fából faragott szobra, mely a nemzeti egység jelképe. Végül a 2013-ban készült Emese ősanyánk mellszobra zárja az alkotások sorát, mindez a zöld ligetes környezetben szemgyönyörködtető látvány.

Szennán vonul át a "Vadvirág Út" nevű szoborcsoport, ami a Zselicben élő lágyszárú növényfajok közül tizenkettőt örökít meg tölgyfából kifaragva. Az út Kaposvárról indul, majd Kaposszerdahelyen, Szennán, Patcán és Zselickisfaludon keresztül a Zselici Tájvédelmi Körzetbe vezet, és jelképesen összeköti a civilizációt a természettel. A 2 méter magas, csodás, egyedi alkotásokat Horváth-Béres János faszobrász készítette, és a milleneum tiszteletére állították fel őket. Településünkön lakossági összefogással, civil szervezetekkel színes rendezvények valósulnak meg. Tavasszal a Borversenyen a helyi szőlősgazdák mérik össze zamatos boraikat vidám hangulatban, ősszel a Hurkafesztiválon kóstolhatjuk a különleges, ízletes hurka ételeket, szórakoztató verseny keretében, változatos programokkal tarkítva. 2009-ben országos rekord született: 583m hosszúra sikerült a "REKORD-HURKA".

Az idegenforgalmi központtá vált faluba a városból többen kiköltöztek. Nem csoda, hisz Szennában, az erdő borította zselici dombok ölén az ember úgy érzi, hogy hosszú távollét után végre hazatalált. Ez az a hely, ahol még tiszta a levegő, érintetlen a természeti szépség. A hely, ahol jó lakni és jó élni.