Bepillantás Szenna világába és történetébe

Szenna egy festői szépségű völgyben, a Deregényi-patak mentén, erdők ölelésébenfekszik. Nyugatról a Deák-hegy, a Cseberki-domb és a Nyúl-hegy, keletről pedig a Buksai-domb, a Lázi-hegy, a Csendes-sűrű és a Kincses-mező határolja. A falu területének jelentős része a Zselici Tájvédelmi Körzethez tartozik, amelynek 70%-át erdők borítják. A környék gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik: őshonos fafajok, mint az ezüst hárs, bükk, gyertyán, kocsánytalan tölgy, cser, éger és kőris találhatók meg itt, valamint számos gyógynövény és védett virág is honos. Az állatvilágban gyakoriak az őzek, szarvasok, vaddisznók és fácánok.

Sok évszázada már, hogy a szennaiak elődei letelepedtek a Deregényi-patak völgyében. A falu nevét először 1252-ben említik egy okiratban, amely a szentbenedeki monostor alapításáról szól. Régészeti leletek szerint azonban már a 11–12. században királyi udvarház állt ezen a helyen, így Szenna története akár ezer évre is visszanyúlhat.A falu lakóinak egy része valószínűleg a királyi kanászok utódja, illetve azoké a szlávoké, akiket a pannonhalmi apátság telepített ide a 13. században. Szenna nevét az évszázadok során többféleképpen írták le – például Zana vagy Zenna formában 1443-ban –, és akkoriban még a kaposvári várhoz tartozott.1500-ban Szenna Corvin János, Mátyás király törvénytelen fiának birtokába került II. Ulászló király jóvoltából. Később több nemesi család is birtokolta, például a Méreyek és a Koroknayak. 1715-től egészen a második világháború végéig az Eszterházy család tulajdonában volt a hozzá tartozó erdőkkel és szántóföldekkel együtt. Egy korabeli összeírás szerint akkoriban 18 háztartás élt a településen.

A falu–elzártságának köszönhetően– megúszta a történelem nagyobb viharait. A helyiek főként állattenyésztéssel, deföldműveléssel is foglalkoztak. A közeli erdők bőséges makktermése kiváló táplálékot biztosított a sertésnek.Emellett arra törekedtek, hogy gabonából is önellátók legyenek. A dombokon elsősorban szőlőt és gyümölcsöt termesztettek. A 19. században az istállózó állattartás elterjedésével egyre inkább a szarvasmarha-tenyésztés került előtérbe. Az erdőirtás már a 18. század elején megindult, mivel a növekvő népességnek egyre több földre volt szüksége. 1890-re a lakosság száma közel 1200 főre emelkedett. A termőföldek szűkössége miatt sok család úgy döntött, hogy csak egy gyermeket vállal – ez az ún. „egykézés” –, és igyekeztek a falun belül házasodni, hogy a földek ne aprózódjanak el, és ne kerüljenek idegen kezekbe.Ennek a zárt közösségi modellnek az lett az eredménye, hogy a 20. század második felében drasztikusan csökkent a lakosság. Ez 1980 óta újra növekedésnek indult és ma mintegy 760 lakosa van a településnek.

Szennán a néphagyományok sokáig élő részei voltak a mindennapoknak. A Zselicség települései közül itt maradt fenn legtovább a hagyományos népviselet – egészen az első világháborúig szinte mindenki ezt hordta. A ruhák alapanyaga a házi szövésű vászon volt, amelyet maguk készítettek az asszonyok. Szenna híres volt paraszti szövéséről, és fontos központja volt ennek a mesterségnek.A férfiak vászonból készült inget és redős bőgatyát viseltek, a nők pedig ráncolt pendelyt, alsószoknyát és fehérneműt. A szennai népviselet különösen díszes és színpompás volt. A nők színes, „ezervirágos” bőszoknyát, fehér gombos harisnyát, ékes pruszlit viseltek, hajukat pedig drótra épített nefelejcses, búzakalászos, aranyozott konty díszítette. A férfiak a bőgatyához paszpalléros inget, díszes mellényt, fekete kalapot és csizmát öltöttek.A helyiek nemcsak ruháikat, de használati tárgyaikat is maguk készítették. A környező erdők fáiból faragtak sokat, sőt ezen remekművekből eladásra is került. Ami a táncot illeti, a falu idősebb lakói még ismerték a szennai ugróst, a karikást és a verbunkot, sőt a pávadalt és más helyi népdalokat is gyakran énekelték. Ma az alapfokú művészeti iskola diákjainak ezeket tanítják vissza lelkes tanáraik.

Az építészetben a "talpas ház" volt a jellemző: a ledöngölt földre talpgerendák kerültek, ezekre jött a függőleges váz, majd a koszorúgerenda és a tető. A falakat sárral tapasztották be. Érdekesség, hogy ezek a házak mozgathatók voltak – ha kellett, a gerendákon akár máshová is el lehetett vontatni őket. Ilyen módszerrel épült például Zóka Peti Lidi néni háza is.

A falu szívében különleges élményt kínál a Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, vagy ahogy sokan ismerik: a szennai falumúzeum. Ez a lenyűgöző skanzen 1982-ben elnyerte az Európa Nostra díjat, és méltán vált híressé nemcsak Somogy vármegyében, hanem az ország egyik kiemelkedő hagyományőrző helyszíneként is. A múzeum célja, hogy megőrizze és bemutassa a térség legszebb paraszti építészeti emlékeit: a talpas-favázas házakat, a gazdasági épületeket és a korhű berendezési tárgyakat.A skanzen létrehozásának gondolata az 1960-as évek végén fogalmazódott meg és az első házakat a hetvenes évek közepétől kezdték átköltöztetni: először Rinyakovácsi, majd Kisbajom, Csököly, Nagykorpád és Somogyszob következett. A múzeum területe több mint másfél hektár, így bőven van tér a különféle épületek és kiállítások számára. A skanzen közepén emelkedik a falu ékköve, az 1785-ben épült református templom, amely Somogy megye egyik legszebb műemléke. A népi barokk stílusban készült épület különlegessége a festett kazettás mennyezet, valamint a gazdagon díszített karzatok és padok, melyeken a reneszánsz kori, főként tulipános motívumok elevenednek meg. A templom berendezését Nagyváthy János asztalosmester készítette, a mennyezet restaurálását pedig Z. Soós István festőművész végezte el a Műemlék Országos Bizottság megbízásából 1948-ban. A torony és a tető az 1920-as években, majd újabb restaurálás során 1968-tól újult meg.A templom közelében található a falu egykori református lelkészlakása, egy barokk stílusú épület a 19. század elejéről. A falumúzeum délnyugati részén 2000-ben épült egy nagy gépszín, ahol az aratáshoz és földműveléshez használt régi mezőgazdasági gépeket állították ki. A gyűjteményhez több pince, présház és egy református temető is tartozik, ahol a sírjelek hiteles másolatok alapján készültek el.A szennai skanzen nem csupán múzeum, hanem élő történelem: hagyományőrző rendezvényei révén a látogatók belecsöppenhetnek a régi falusi élet mindennapjaiba, és testközelből élhetik át a múlt varázsát.

Szenna büszkeségei közé tartozik az iskola, amelynek története évszázadokra nyúlik vissza. Egy 1542-es középkori összeírás szerint már ekkor tanító működött a faluban, ami a magyar oktatástörténetben is figyelemre méltó adat. Az 1763-ban alapított református iskola már magyar nyelven tanította az írást és olvasást: Aradi Mihály 15–20 gyermekkel foglalkozott. A török uralom után a tanítók lettek a falu első jegyzői is, mivel a jegyzői és tanítói feladatok gyakran összefonódtak. Az iskolába járás a mezei munkák megkezdéséig tartott.Az államosítás után, 1948-ban az iskolába járó gyermekek száma drasztikusan csökkent: a korábbi 110–120 fő helyett 57 tanuló maradt. Az alsósokat Mike Imre, az 5–6. osztályosokat Fekete László tanította. Az 1970-es években Szabó Edit iskolaigazgatóként szakköröket, tánccsoportokat és tanulmányi kirándulásokat szervezett, mellyel meghatározó szerepet játszott az iskola kulturális életében. Az ő érdeme, hogy 1987-ben újra elindulhatott a teljes, nyolc évfolyamos képzés.1987 és 1990 között felépült az iskola új épülete, melyet 2001-ben részlegesen felújítottak és kibővítettek, míg a régi iskola tetőszerkezete 2009-ben újult meg. Az iskola 1996 óta Fekete László nevét viseli, tanulói létszáma mára elérte a 180 főt. A gyerekeket itt nemcsak alapműveltségre oktatják, hanem az alapfokúművészeti iskola(Zselic AMI) keretein belül néptáncra és népzenére is – ez teszi az intézményt vonzóvá nemcsak helyben, hanem a környékbeli települések számára is.

A település kulturális életének másik meghatározó helyszíne a művelődési ház. Már az 1950-es években vágytak a helyiek egy ilyen közösségi térre, amely végül 1968-ban nyitotta meg kapuit. Kezdetben ifjúsági klub és könyvtár működött itt, később a könyvtár az iskola épületébe költözött, ahol 2009-ben modern felszerelésekkel – új könyvekkel, számítógépekkel és bútorokkal – bővült. A Művelődési Ház felújítása 2013-ban kezdődött: modernizálták a vizesblokkot és a zongoratermet is az Ifjúsági Pont közreműködésével. Ugyanebben az évben a tetőt is kicserélték Szenna Közös Önkormányzata pályázati támogatásával. Jelenleg a könyvtár újra a művelődési házban kap helyet.

A bejáratnál álló, díszes székelykapu messziről is hívogató látvány – 1997-ben testvértelepülésünk, az erdélyi Felsőboldogfalva ajándékozta nekünk, és azóta is közösségünk összetartozásának szimbóluma. A Kultúrház mögött 2006-ban épült fel a sportcsarnok, amely a helyi lakosság és az ide érkezők számára is kiváló sportolási lehetőséget kínál. 2013-ban ehhez csatlakozott a füves focipálya, amely tovább bővítette a szabadidős lehetőségek tárházát.
A falu elején található az egyszerű, de szeretettel gondozott katolikus kápolna, amelynek tornyát 2007-ben közadakozásból és egyházi támogatásból újították fel. Közvetlenül mellette áll azóvoda, amely két vegyes csoportban szolgálja a kisgyermekek nevelését.

Szenna szívében, a falu egyik legkedveltebb közösségi terében terül el a 2010-ben kialakított Tulipános Park – egy hely, ahol természet, történelem és hagyomány szervesen összefonódik. A park nemcsak a kikapcsolódást szolgálja, hanem mélyebb jelentéstartalommal is bír: a térkőburkolat különleges mintázata tulipánmotívumokat rajzol ki, amelyek a Falumúzeum templomának festett fakazettáit idézik. Ám a virágminták ennél többet is rejtenek: ha jobban megfigyeljük, felismerhetjük bennük az ősmagyar életfa stilizált ábrázolását – az egyik legősibb, legszentebb nemzeti jelképet.

A park bal oldalán kapott helyet a kreatív játszótér és a hangulatos pihenőhely. A középpontban méltósággal emelkedik az I. és II. világháborús hősök emlékműve, egy kis, kör alakú domb tetején, mögötte az ívelt Millenniumi Emlékfal húzódik. Ez utóbbi különleges mementó: az ezredfordulón a település minden akkori lakójának neve felkerült a márványtáblákra, így válva az utókor számára is megőrzött emlékké.

Továbbhaladva a parkban a nemzeti egység szimbóluma, a fából faragott kerecsensólyom-szobor tárul elénk, amely méltóságteljesen őrködik a tér felett. Az alkotások sorát végül a 2013-ban elhelyezett Emese ősanyánk mellszobra zárja, aki a magyar eredetmondák egyik központi alakjaként őrzi múltunkat és identitásunkat.

Szennán halad keresztül a „Vadvirág Út” elnevezésű különleges szoborcsoport, amely tölgyfából készült alkotásaival a Zselicben honos lágyszárú növények közül tizenkét fajt örökít meg. Az út Kaposvárról indul és Kaposszerdahelyen, Szennán, Patcán, valamint Zselickisfaludon át vezet a Zselici Tájvédelmi Körzetbe. Jelképesen összeköti a civilizációt a természettel, miközben gyönyörű, kétméteres faszobrokkal díszíti a tájat. Ezeket az egyedi műveket Horváth-Béres János faszobrász készítette a millenniumi ünnepségek alkalmából.

Szenna nemcsak természeti kincseiről, hanem közösségi életének pezsgéséről is híres. A helyi lakosok, civil szervezetek és önkéntesek összefogásával egész évben színes, hangulatos programok várják az érdeklődőket. Tavasszal a helyi szőlősgazdák borversenyenmérik össze boraikat vidám hangulatban, míg ősszel a Hurkafesztiválon különleges ízvilágú hurkákat kóstolhatunk. Emellett versenyek, zenés-táncos fellépések és családi programok teszik teljessé az élményt. 2009-ben egy országos rekord is született itt: ekkor sikerült elkészíteni az 583 méter hosszú "Rekord-hurkát".Sokéves aktív tevékenységi múltra tekint vissza a Lázidombi Kulturális Egyesület. Szervezésében Szenna kulturális szellemiségéhez hű programok valósulnak meg.Szenna tehát nemcsak múltjában, hanem jelenében is példás közösség: igazi élhető, értékközpontú faluként tartják számon.

Az utóbbi években Szenna egyre népszerűbb idegenforgalmi célponttá vált, sőt, sokan döntöttek úgy, ide költöznek. Nem véletlenül: a zselici erdők ölelésében fekvő falu olyan érzést nyújt, mintha az ember egy hosszú út végén végre hazatalálna. Szenna az a hely, ahol jó élni!